2011. szeptember 30.

Hallgatásom oka...


Eltűntem, de meglettem. Nem bunkóságból, letargiából vagy egyéb szánalmas okból nem válaszoltam a hihetetlenül sok és kedves biztató szóra, hanem mert egyszerűen nem volt gépünk. :) Épp karbantartás alatt volt. Viki kolléganőm párja tette rendbe. Itt is nagyon köszönöm Neki! És még meghálálom!
:)
Jaj, most kicsit ostobán érzem magam, mert megírtam azt a bejegyzést egy nyomott pillanatomban, és milyen sokan reagáltatok rá! Ez olyan jól esett! Csak ilyenkor meg attól félek, még valaki azt gondolja, hogy ajnároztatni kívánom magamat. Pedig tényleg nem ez volt a szándékom. Sőt, szándékom sem volt, csak leírtam, ami eszembe jutott. Persze, valószínűleg Ti sem gondoltatok ilyesmire, hisz minden bejegyzés biztató, pozitív és nem kritizáló. Nagy virtuális ölelés minden kedves barátnak és neked is Tesó érte!

Az alkotókedvem  azóta sem jött vissza. Helyesbítek. Kedv még csak lenne, de inkább most a varráshoz. A mintatervezéshez, hímzéshez most nincs. :(
A varrásra meg nincs időm. Mostanában olyan rohanósnak érzek minden napot.
Megérkeztek Ábel ágyprojectjéhez a vásznak. Megsimogatta mindet és este 8-kor kiadta az ukázt - Anya, varrjad! :D
Nyugtatgattam (talán inkább magam) - hej, Csöpesz, mire az kész lesz! Lehet, hogy a Mikulás hozza!...
Egyébként szerintem oltári jó lesz, legalábbis fejben oltári!
Ááááá, most olyan izé hangulataim vannak...

2011. szeptember 27.

Törpeség


Ismerősök, ismeretlenek blogjain barangolva, művészi szépségű, kidolgozott, egyedi, igazán rájuk jellemző munkáikat látva rájöttem, micsoda kis törpe vagyok én ebben a blogvilágban. Ez kicsit elkeserít, lehetnék-e valaha én is "olyan"... Aztán rájövök, nem baj, hogy nem vagyok olyan, de törekedhetek rá... És jó töltekezni az ő szépségeikkel... :)

2011. szeptember 25.

Doktor Bubó

Őszi japán

Nem, nem unom a japán hajtogatóst. 
Sőt! Ahogy korábban is írtam, beleszerelmesedtem és rengeteg variáció van a fejemben. De valószínűleg ti sem unjátok, hisz ez is megrendelésre készült és már egy másik is van függőben. :)
Andi óhaja az volt, őszi legyen. Azt hiszem, igazán az lett. És az Ő szavaival élve "eszméletlenül egyedi és dekoratív". Milyen jó is ezt olvasni! :D Az anyagokat részben együtt választottuk ki, minden egyéb rám volt bízva. 

A vörösnek látszó vászon valójában szép sötét meggyszín. Inkább bordó, mint piros.
Az oldalát és a zsebeit gombok díszítik.



A kis hajtókás zsebekbe belefér egy-egy zsebkendő.

Kényelmes, széles vállpántokat kapott.


A hátulja is hordható.

Ezúttal nem belső, hanem külső mágneszárral záródik.

Van benne kulcstartó karabiner. 

Három kis zsebe is van. A bélése világos, jól tisztítható, erős ballon anyagból készült.

A mérete csalóka. Viselve csinos, nem tűnik ormótlanul nagynak, mégis nagyon sok dolog belefér. :)

2011. szeptember 21.

Javítva


Többen jeleztétek, hogy a játékra beküldött fotók a mintablogon nem láthatóak. Újra feltöltöttem mindet, remélve, hogy most már minden rendben lesz. Nálam működik, a linkek is elérhetőek. Aki arra jár, kérem jelezzen vissza, most már látható-e minden gyönyörű munka! 


2011. szeptember 20.

Levendula



Csak hogy legyen egy új minta is a játékhoz (ideje már)! :D
A levendulát, mint témát pedig vétek kihagynia egy mintatervezőnek.:)

Hosszabbítás


Nem meccsé, hanem a játéké, ugyanis van, aki most fedezte fel. :) 
És nehogy már az idő rövidsége legyen a kifogás, hogy belevágjatok a játékba! :D 
Egyébként nem frissen hímzett mintákkal is lehet nevezni. 
Szóval 
a játék határideje mostantól 
nem szeptember 30, hanem egy héttel több, 
október 8., 
9-én vasárnap pedig hirdetem a nyertes nevét. 
Hajrá!
Hálásan köszönöm, hogy ennyien szeretitek és hímzitek a mintáimat! 
El sem hiszitek, milyen öröm másnál megvalósulva látni egyet-egyet. :D
Ilyenkor tudom, hogy érdemes foglalkozni vele.
Sok gyönyörű fotót kaptam már most! 
Nézzétek meg, merítsetek ötleteket! 
Vannak egészen pici mintáim is, amivel nagyon gyorsan el lehet készülni ám! :D

2011. szeptember 19.

Nyeremény (kicsit rontom a renomémat)

Végre kézzel fogható a nyeremény és mutatható. Részben. Ja, amiről szó van! A mintatervezős blogomon hirdettem játékot. Itt találhatóak a részletek.
A nyereményt már a játék meghirdetése utáni napokban mutatni akartam, de nem jött össze. Hányszor megfogadtam már, hogy nem ígérek meg semmit, míg nem tuti a dolog. De a játék egyenlőre nem ért véget, szóval még időben vagyok.
A nyeremény az eddigi (nem készletbe rendezett), nem letölthető mintáimmal "bélelt" kis mappa, amit szürke, pink, piros vásznakból varrt borítóval fedtem. Kapott egy I love X feliratot, gumival záródik. Készült hozzá egy kis ollóőr, és ő a részben mutatható kategória. Nagyon nem vagyok vele elégedett. A formája egészen eredeti ötlet, a pontatlansága viszont nem. Lefotóztam ugyan az ajándékkal, de nem teszem mellé, csak ha a nyertes  ragaszkodik hozzá és így is tetszik majd neki. Választható opció! :)







Remélem, aki eddig részt akart venni, nem csalódik a nyereményben, aki pedig nem volt játékban, most kedvet kap!:)

2011. szeptember 16.

Bár


fáradt vagyok, ma mégis annyira jól érzem magam a bőrömben! Ritkán érez ilyet az ember a rohanó mindennapokban. Most én így vagyok, és ez olyan jó. Nem tudom, mi a kiváltója, nem is nagyon érdekel.  Hazajöttem munkából, ettem (ezek is sokat dobnak a közérzeten), a kedvenc zenéimet hallgatom, amiket százszor meg tudok hallgatni...:D Ja! És most épp semmi olyat nem csinálok, amit muszáj. Ez fontos! Néha kell a semmittevés (még ha ott súg is a fülben, hogy ez vagy az nem halad...)
Szóval legyen sok-sok ilyen napja mindenkinek!  
(Most már csak ki kellene találni, hogyan lehet tartósan megőrizni az ilyesmit...)
Tipp? :D
Nekem a zene, egy jó beszélgetés, egy kis édesség ;D, egy bók, egy ..... mindig bejön... :D
Szerintem olyan pici dolgok kellenek hozzá (jó időben, jó helyen)!

Itt egy jazz-es, lazulós munka, hobbi vagy pihenés mögé...

2011. szeptember 12.

bÁbel bulizik




Egy kis vígság volt a szomszédos iskolában. 
Miután 1 perc alatt benyomtak fejenként 10 dkg gumicukrot (ráadásul Ábel rémes fogsorokat választott...) és eldőlt, hogy nem jó az otthoni pattogatott kukorica, no meg nem elég egy csomag kettejüknek: Ábel és Dana nagyot bulizott. Rég láttam ennyit táncolni és viháncolni kis pasasomat, pedig általában jókedvű. :D 

2011. szeptember 11.

Tolltartó

Elfeledtem mutatni, pedig már egy hónapja elkészült a határidőnaplómhoz passzoló tolltartóm is. Nem igazán ilyennek képzeltem, picit szűkös lett, addig szabtam-varrtam... Egy régi textilbőr táskámat szedtem szét, újrahasznosítottam. :) Elég pocsék volt varrni. A kis virág kitűző, ha kedvem szottyan, majd átteszem máshová. Nos, egy időre megteszi ez a tartó is, míg álmodok egy szebbet, jobbat...
Ezzel ezek a vásznaim (kivéve a  barnát) ki is fújtak, pedig szerettem mindet...
Rejtély még a történetben, hogy alig bírtam itthon összevakarni egy-egy cipzárat. Volt egy csomag ilyen-olyan színű, hosszúságú és szőrén-szálán mind eltűnt... Mondjuk, amilyen kupi van a szekrényeimben... 




Tőtike

Mobiltöltő állomás. :) 
Hogy ne nyúljon mindenfelé a zsinór, 
hogy véletlenül se essen le a töltés alatt a telefon, 
hogy véletlenül se legyen snassz még a telefon töltése sem egy "kreatív háznál". :D
A szépséges batikolt anyagot (mily meglepő, de ismét) Enikőtől kaptam, a picurka mobil-gombot Winkler Dorottyától vettem a blogtalálkozón. :)
Ehhez hasonló kis töltőalkalmatosságot Csigi blogján láttam először (de rég is volt, azóta agyalok a sajátomon).
Lehetett volna precízebb, kicsit talán bővebb is, de mindezek ellenére működőképes... :D
A fotók már nem annyira...
A zseb bőségét egy rakással oldottam meg, az akasztó legfelső részébe egy kis bambuszlapot tettem (egy régi, szétszedett rolóból), hogy tartása legyen a "szeren". 




Legjobb barátném szerint hülyeség. Néha olyan jó haszontalan dolgokkal is foglalkozni, nekem kell néha a hülyeség is (módjával és csak bizonyos fajtája). Nekem praktikus, ő meg juszt se kap! :D

A feltűnő és a visszafogott

Két újabb telefontok készült kérésre. Egy feltűnő, csillivilli pink egy régi osztálytársnőmnek. Ő még nem látta, reménykedem, hogy elnyeri majd a tetszését. És egy visszafogott kis csipkés Viki kolléganőm lányának. Viki már látta, de hogy otthon is sikere volt-e, még nem tudom. :) A kihúzók nem látszanak, de  vannak. A pink esetében arra is kerültek flitterek. :)



Miután elkészültek az izgat legjobban, hogy belemegy-e majd az adott telefon. :)

2011. szeptember 7.

Önarckép

Bábel kiharcolta, hogy macerálhassa a fényképezőgépet. Kicsit engedtem...
Amit apáról készített olyan gáz lett, hogy cenzúráztam, ez maradhatott! :D
A szemei most is tarolnak!

Japán hajtogatós, de nem táska...

... hanem pipere. Hilda kolléganőm névnapjára készítettem. Örömömre tetszett neki!:)
Fotó csak egy értelmes van róla, az sem az igazi. Tulajdonképpen nem volt már időm lefotózni rendesen.

2011. szeptember 6.

Kincsek (Blogtalálkozó)

Hogy ne csak lehangolt sorokat olvassatok (bár csöndben megsúgom, ez az éjszaka és reggel sem volt jobb, mint az előző, de majdcsak változik).

Kincsek. 

Mind a barátságok, amik a blogvilágban szövődnek, mind a sok-sok szépség, ami az alkotásokhoz szükséges. Ezek vannak körülöttem 3 éve, mióta blogolok. :) És ez volt körülöttem szombaton is a blogtalálkozón. Fotók nem készültek, feledékenységből. Szita az agyam, ez köztudott. Nem vittem fényképezőgépet, mobiltöltőt sem, így telefonnal sem mertem fotózni, le ne merüljön és fel tudjam néha hívni a családot, mivel rokonlátogatással kötöttem össze az utat, így több napig voltam Pesten.

Rájöttem, hogy Újpestről Pestszentlőrincre átbumlizni nem is olyan nagy dolog. 
Rájöttem, hogy akit a blogon megkedveltem, azt az életben is kedvelem, és semmilyen szempontból nem csalódtam senkiben. 
És rájöttem, hogy a vásárlási szenvedélyemnek nem tudok ellenállni (bár ezt eddig is tudtam), ha apró szépséges kütyüket látok - mint egy szarka. 
Létrejöttek rég vágyott találkák Julcsival, Férc-Judittal, Mártival, Belin-Judittal, Vikivel, Bogival, Juhizzsal. 
Már ismert barátokkal: Enikővel, Ninával. 
És olyan emberekkel is, akiknek a blogjára ritkán tévedek el vagy még nem is jártam, vagy más jellegű alkotásaik, írásaik vannak, de tündéraranyosak mind: Anikó, Álomjáró-Bozsomati, Szaberka, Borsheka, Maminti, Rita... 
Jaj, olyan nehéz folytatni, mert biztosan kihagyok sokakat. Boldogan mazsolázom a névjegykártyákat! :) Gyönyörűek a munkáitok! Jó volt töltekezni!
És persze ott volt Gina, akinek nagyon köszönöm, hogy magára vállalta a szervezés óriási feladatát! Nagyon jól éreztem magam, átestem a tűzkeresztségen, megvolt az első találkozóm. :) Remélem, jövőre is összejön! 
Azt érzem, amit FércJudit írt nekem, hogy nagyon jó volt, de egy jó adag hiányérzet marad az emberben.
Köszönöm, hogy szeretettel fogadtatok engem is.

Ezekre a csudákra tettem szert.
A legtöbbnek már konkrét célja is van.
Csak a pénztárcám bánja, én aztán nem!


Ezt a csudát na vajon kitől kaptam?
Egyértelmű,  hogy  Judittól! :D 
Annyira boldog vagyok, hogy birtokolhatok egy ilyen darabot is. 
Tanító néniként vétek lett volna kihagyni! 
NAGYON KÖSZÖNÖM JUDIT!

Ez ugyan egy kései fotó és nem a blogtalihoz kapcsolódik, de kincs (talán a legkedvesebb az utóbbi időben)!
Az én drága Tesómék küldték születésnapomra Angliából. Hiába, ők tudják, mivel vehetnek le a lábamról.
100 színpompás Anchor fonal és sok-sok gyönyörű kis charm!
Nagyon köszönöm Tesókám és Timos! 
Nagyon hiányoztok! 
A képeslapon körbeírt apróbetűs részt csak most vettem észre és nagyon meghatott!!!!!




2011. szeptember 5.

Lehangolva

Vidám, örömteli bejegyzést kellene írnom a blogtaliról. Mert olyan volt, és fogok is róla írni, de nagyon megviselt a hazaút (nem bírom a buszt) és a mai nap is.

Már az éjszakával kezdődött. Ábel nem aludt. Vagyis nem jól, rengeteget volt fenn, vele persze mi is, közénk került, de ott sem nyugodott meg. Aztán reggel elsírta magát az ovis öltözőben.Otthagyni már bírom, mert a bölcsi megedzett némileg. De egész nap ő járt a fejemben és bár délutános voltam, megígértem neki, hogy még ma (a harmadik napján) én megyek érte, bár későn érek át, nagyon sietek. Az ovi mögöttünk van, így míg otthon készülődtem is sokat kilestem az udvarra. El-eljátszott, de többnyire az óvónénik sarkában (néha ölében) volt. Az első két nap nagyon jól ment, gondoltam, hogy lesz ez még így sem... Az óvónők szerint a sokaság zavarja még, és a tőle sokkal nagyobb gyerekek, ezekhez nincs hozzászokva.
Ami végkép elszomorított, az az volt, hogy mennyire bíztam a szülőkben. 15.45-ig vagyunk iskolaotthonban. Reméltem, hogy az első héten (gondoltam nem számít az első két nap) pontosan  jönnek és átérek Ábelért. (Gyalog 10-15 perc az út enyhén rohamtempóban). De nem. Az utolsó gyerekért pontban 4-kor jöttek, és az anyuka még megállt háttal az autó mellett telefonálni...
No comment. Vagy mégis: kiakadtam.Végül anyukámat szalajtottam érte.
Talán úgy gondolják az emberek, hogy egy pedagógusnak nincs is az iskolán kívül élete. Mi csak ott létezünk, este beállunk egy szekrénybe, reggel ki és újra használhatóak vagyunk...
Itthon pedig Ábel ellenkezett velem mindenben. És nemcsak ma. Tudom, hogy nem direkt (bár talán néha már olyan is  van). Én értem, hogy ez a dackorszak, de rosszul esett...

Ám kaptam nagyon kedves sorokat a blogokon, ez mind gyógyír a lelkemre, hamarosan én is megírom a "magamét" a taliról!:)

Szeránál hallottam


Szeránál hallottam és elhoztam.
Számomra ez "a hideg kiráz tőle, olyan szép" típusú zene, amit naaaaagyon sokszor megtudok hallgatni...

A másik, ami nagyon megfogott még ez a vers, ezt is Szera blogjában olvastam.

Mihai Eminescu: A tegnapokkal fogy az élet 
(fordította: Dsida Jenő)

A tegnapokkal fogy az élet,
A holnapokkal egyre nő,
S szemedben mégis mindörökké
A mának arca tűn elő.

Ha az ember távozik a földről,
Helyére nyomban más hatol,
S az esti nap mikor lenyugszik,
Egyúttal fölkel valahol.

Úgy látod: mindig egy a gázló,
Csak rajta más hullám suhan;
Úgy látod: mindig minden ősz más,
Egy lomb hull mégis lassudan.

Vak éj nyomán a drága reggel
A szép királyasszony libeg - 
Még a halál is csalfa látszat,
Új életünket őrzi meg.

Egy ősigazságról beszélnek,
Parányi percek, nagy korok:
Halhatatlan az Univerzum,
S a végtelen körül forog.

Ezért, ha elillan ez az év is,
S a múltba mállva szétomolt,
Lelkedben ott a kincs örökre,
Amely valaha benne volt.

A tegnapokkal fogy az élet,
A holnapokkal egyre nő,
Szemedben mégis folyva-folyvást
A mának arca tűn elő.

A csillogó s a változó táj,
Az elszáguldó földkerek:
A Gondolat fényzáporában
Örök - egyformán szendereg.

2011. szeptember 1.

Neves nap

Simon András grafikusművész rajza

Ma sok élmény ért. Ma volt a 2011-2012-es tanév első napja. Jó volt a gyerekekkel ismét találkozni. Még mindig cserfesek, édesek, kíváncsiak... Sokat nőttek. Jól esett kolléganőmmel is jókat beszélgetni. :)


Ma volt Ábel első óvodai napja. Nagy kedvvel indult (annak ellenére, hogy Darina és Benedek, a két jóbarát, csak a jövőhéten kezdik majd az ovit). Mikor beértünk már a puszi sem jutott eszébe, úgy kértük. :) Haza már nagyobb lelkesedéssel indult, bár Saca mama felé vette a kanyart. :)

És ma 4 éve fogadtunk hűséget egymásnak Zs-val. :)
Tudom, nem nagy idő még ez. :)
Időnként veszekedünk (a minap is), többnyire csöndben, többnyire ritkán, többnyire butaságokon, hamar békülünk, szeretjük egymást. Csak így maradjon mindig...
Kaptam egy gyönyörű csokrot, levendulás dolgokat (amikor már azt hiszem, nem is ismer igazán, akkor mindig megcáfolja...). :)
A legcsúnyább, hogy én nem tudtam meglepni. Időszűke miatt.:( Egy percig sem feledtem a napot, de az ajándékom nem készült el. De hamarosan. :)


Keresztszemes készletek

Keresztszemes készletek
Kattints!
 

blogger templates | Make Money Online